lapozás hátra
annyi bölcs megsebzett,
annyi görcs rengetett,
s egyiknek sem adnám át
áldozat-éltemet.
Nem igaz a vágy,
és nem igaz az anyag:
reszketésed csalfa árny,
csak bűntudatom dagad.
Mit ér bármi báj?
Enélkül lépek,
és mászok hegyedre éjjel:
körülnézni kell most,
leszámolni kéjjel.
Rezzenéstelen ülni,
csendbe bújva kihűlni:
és látom már a rendet,
mi semmit sem teremtett,
csak önmagát szabadon
szárnyakkal engedett.
Ott vagy így hát te is,
végtelen lankák arca:
bármerre is nézek,
válaszok nélkül
kéklő néma hegyek.
Nem kell már a szó,
viszonylagos igazság:
egy pontba sűrítve
látszik izzani a jóság.
Céltalan reszketek, szabad hát szívetek,
ugyanolyan legyek? vagy talán kegyetlen testbe rejtenek
ők: a karmokkal rajzolt fellegek:
látszólag puhák, közelről rettegek.
minden csak elolvad
kezedben elpattan
de nem sért meg valahogy
gömbökké olvad hát
elgurul, ha hagyod
simogat színekkel
felhőkkel betakar
nem fázol, ha mosolyogsz
előbújt újra már
előbújt máshajnal.
tűz fölé tolnám
sisteregve illanna tova
nem is nézek már régóta arra
hol értelmetlenül nyitják ki önsebük.
Én csak akkor mártózom
ha igazán meghasonulhatok
magammal és egyben
maradék érzetek ficánkolnak kezemben
eldugom most földbe mind
növekedjék hó alatt.
Védje téli álom bőrünk
tavasszal majd látjuk énünk
addig erőt gyűjt a szív
nincs betegség, lassú ébredés
reményemet az alvásba plántálom
most se mondok igazat
mert a holnapot én ébren várom.
meghajtok boldogan fogaskerekeket.
Megfürdök olajban, és összekenem kezed
szemed csillan s látom, te ezt szereted.
Akkor leszek boldog, ha pocsolyába gázolsz
utad mesél rólad, míg elemekkel harcolsz.
Én ugyanúgy lennék feszes néma eszköz
szárnyak helyett lánc, mi mégis szabadba lök.lapozás hátratetejére
Viszonylagosságok
2011-12-28 21:14:12
Ideje mindennek, ideje egy rendnek:annyi bölcs megsebzett,
annyi görcs rengetett,
s egyiknek sem adnám át
áldozat-éltemet.
Nem igaz a vágy,
és nem igaz az anyag:
reszketésed csalfa árny,
csak bűntudatom dagad.
Mit ér bármi báj?
Enélkül lépek,
és mászok hegyedre éjjel:
körülnézni kell most,
leszámolni kéjjel.
Rezzenéstelen ülni,
csendbe bújva kihűlni:
és látom már a rendet,
mi semmit sem teremtett,
csak önmagát szabadon
szárnyakkal engedett.
Ott vagy így hát te is,
végtelen lankák arca:
bármerre is nézek,
válaszok nélkül
kéklő néma hegyek.
Nem kell már a szó,
viszonylagos igazság:
egy pontba sűrítve
látszik izzani a jóság.
két-magány
2011-11-07 10:56:07
Céltalan reszketek, szabad hát szívetek,
ugyanolyan legyek? vagy talán kegyetlen testbe rejtenek
ők: a karmokkal rajzolt fellegek:
látszólag puhák, közelről rettegek.
2009-12-19 00:36:09
Ez az egész csak szétrobbanminden csak elolvad
kezedben elpattan
de nem sért meg valahogy
gömbökké olvad hát
elgurul, ha hagyod
simogat színekkel
felhőkkel betakar
nem fázol, ha mosolyogsz
előbújt újra már
előbújt máshajnal.
Ébren várom
2009-12-09 10:28:18
Betenném a rosszkedvet egy tálbatűz fölé tolnám
sisteregve illanna tova
nem is nézek már régóta arra
hol értelmetlenül nyitják ki önsebük.
Én csak akkor mártózom
ha igazán meghasonulhatok
magammal és egyben
maradék érzetek ficánkolnak kezemben
eldugom most földbe mind
növekedjék hó alatt.
Védje téli álom bőrünk
tavasszal majd látjuk énünk
addig erőt gyűjt a szív
nincs betegség, lassú ébredés
reményemet az alvásba plántálom
most se mondok igazat
mert a holnapot én ébren várom.
Szabadlánc
2009-12-04 09:39:18
Álmomban biciklilánc leszekmeghajtok boldogan fogaskerekeket.
Megfürdök olajban, és összekenem kezed
szemed csillan s látom, te ezt szereted.
Akkor leszek boldog, ha pocsolyába gázolsz
utad mesél rólad, míg elemekkel harcolsz.
Én ugyanúgy lennék feszes néma eszköz
szárnyak helyett lánc, mi mégis szabadba lök.lapozás hátratetejére